Mesék

Volt egyszer egy gazdag ember, az igen nagy barátságban volt a helybéli lelkésszel, egész télen majd mindennap nála volt a pap a gazdagnál. Tavasz felé kiment a gazdag szántani, és a papnak is volt két ökre (egyik tarka volt), az is kiment szántani. A gazdag felesége megszerette a papot, s mikor az urának vitt délbe ebédre ciberét és kását, akkor a papnak levest, húst, derelyét és pecsenyét s bort. Ennek a gazdagnak volt egy tót szolgája és az észrevette az asszonynak csalárdságát csakhamar, s mikor estve hazamentek a szántásból, az asszonynak a lepedőjét ellopta (mely olyan tarka volt, mint a pap egyik ökre), és midőn reggel szántani mentek, a csás2 ökörre reáterítette a lepedőt, s midőn kérdezte a gazdája, miért tenné azt, azt mondta, hogy azt jobban csípi a légy, mint a többit. A szolgának ezen okosságát becsülte a gazda. Délbe, mikor vitte ki a gazdasszon az ebédet, a tarka ökröt nézte csak, s azt tudta, az ura ökrét, hogy a papé, s midőn betérne a fölbe, akkor ismerte meg az urát. Bosszankodott, kitért volna szívesen, de a gazda meglátta. Mikor odaért, azt mondja az urának:

- Bizony kendteket meg sem ismertek, úgy elcifrázzák kendtek az ökröt!
Azt mondta a gazda, hogy a szolga terítette az ökörre, mivel azt a légy igen csípte. Mikor ettek, azt mondja a gazda:
- Még hétfélét is hoztál te most, máskor egyféle is elég volt.
Azt mondá az asszony hogy most annyi tött. Midőn már jóllakott volna, még megmaradt egy fél tál derelye, azt mondja a szolga:
- Bizom jó volná most a pápnák ez a kis dérélyé, tudom, édesden megennee.
Azt mondja az asszon:
- Bizony, jól mondod, szolga.

A gazda azt mondta, hogy vigye el a papnak. Felvette hát a szolga a tálat menvén, és a földre mind széjjelhányta a derelyét, s mikor a paphoz ért, azt hazudta, hogy azért jött, hogy megtudta a gazda, hogy a feleségét szereti, s mikor látja, hogy jön erre a gazda a fejszével, szaladjon, mert különben agyonveri.
A pap megköszönte a szolga szívességét, s azt mondta, hogy vigyázni fog magára. Visszamenvén a szolga a gazdához azt mondta, hogy kéri a pap, menne hozzá és igazítaná meg az ekét, mert elromlott. A gazda kezébe vévén fejszéjét ment a pap földje felé. A pap, midőn látta, hogy fejszével jönne a gazda, futásnak indult s elszaladt. A gazda nem győzte várni, hogy jöjjön a pap, az ekét elrontotta, 3 akkor indult az ő földje felé. Arra az útra talált, amelyen a szolga a derelyét elhányta, s azt elkezdette a kötényébe szedni. Kérdé a gazdasszon a szolgától, hogy mit szedne az ura, az pedig azt felelte, hogy megtudta a gazda, hogy a papot szereti a gazdasszony, s kövecset szed, hogy agyonverje. A gazdasszon ezen nagyon megijedt, felkapta az edényt, s amint csak tudott, úgy szaladott, s mikor a gazda odaért, kérdé a szolgától, hogy hova szalad az asszony, az pedig azt felelte, hogy a konyhába hagyta az asszony a tüzet, és a szalma a konyha közt4 volt, és valahogy meggyúlt tőle a ház. A gazda ezt hallván ő is a fejszével együtt szaladt hazafelé. Az asszony hátranézvén látta, hogy az ura szalad utána, még jobban szaladt, s midőn már a házajtónál volt, az asszony elbukott fáradtság s ijedtség miatt. A gazda, midőn hazaért, látta a feleségét elesve, az pedig előtte könyörgött, hogy csak most egyszer ne bántaná, többet nem szereti a papot. A gazda azt mondta:

- Hát szereted a papot?
A pedig felelte:
- Igen, de többé nem fogom.

A gazda akkor vette észre, hogy a szolga mily okosan vitte a dolgot, azt megdicsérte, és mint fiát, úgy tartotta. Ez időtől fogva egymást a legjobban szerették s boldogul éltek, és még most is élnek, ha meg nem haltak.
 


Gy.: Papp Antal
Gy.h.: Hajdúböszörmény, Hajdú vm.
Gy.i.: 1854
Kézirat: EA 2958, II, 474-475

1 Gy. sz. n.: a küldemény második darabja. Kézirat: EA 2958, II, 1602-1603. <A közlő megjegyzése:> "Írta Papp Antal, 1854."
2 Czuczor-Fogarasi szótára szerint: "Csálé, (csa, vagy csá-elé vagy elő). Ökörnógató szó, am. csára előre, csa előre, azaz jobbról félre térve előre." Uo.: "Önálló szó, melylyel az ökörhajtók élnek, midőn azt akarják, hogy az ökör egyenes menéséből jobb félre, azaz tüledre térjen. Csa Betyár! Csá Gombos"
3 Tévesztés, helyesen: megjavította.
4 Sic! Közepén?


 

Volt egykor egy király, annak a királynak három fia volt, a kisebbiket bolondnak tartották, kit Hamupepejkének hívtak, mert mindég a hamuba fetrengett. Volt annak a királynak egy szép selyemrétje, melyet már száz év olta2 nem kaszáltak, mert éjjel mindég leette valami. A rét olyan volt, hogy mindennap újranőtt. Volt azon a réten egy százéves boglya. Midőn már a királyfiak nagyok voltak, kimentek a rétre, hogy meglessék, mi eheti le. Mikor már estve vacsoráltak volna, odamegy egy kisegér, szólítá a királyfit, hogy adna neki is egy keveset, mert igen éhes.

-Elmenj, te rút féreg, még mersz hozzám közelíteni?Element a kisegér, de éjjel valami leette a rétet, mert elaludt a királyfi. Azután kiment Hamupepejke megőrizni. Midőn az is vacsorálna, odamegy ahhoz is a kisegér, kért tőle valami kis ennivalót, szóla hozzá a Hamupepejke:

-Nesze, kispajtás, te is egyél, ha én eszem!

Adott is neki, jóllakott, akkor azt mondá a kisegér:

-Na, te jó fiú, a te bátyáid nem akartak egy falat ennivalót is adni, de te jószívű vagy, tehát néked megmondom, hogy mi eszi le éjszaka a rétet. Ide három paripa, arany-, ezüst- és rézszőrű jár, és az eszi le a rétet, melynek én vagyok a gazdája és kocsisa, annak itt van mind a háromnak szerszámja, és mind a háromnak ruha ebbe a boglyába, amelyen ülünk. Azt mind neked adom, s mikor valahova akarsz menni, vedd ki azt a szerszámot, amelyiket szereted, rázd meg a kantárt, ás amelyiknek kantárját megrázod, az azonnal ott terem - és a kisegér azonnal elment.

Hajnalba, mikor felkelt a kis Hamupepejke, a szép selyemrét csak úgy lengett a szeme előtt. Fut nagy örömmel haza az atyjához, hogy hamar kaszásokat küldene ki. A két bátyja elkezdte őtet gúnyolni, hogy ők meg nem tudták őrizni, és ő megőrizte, hogy lehet az - de midőn a kaszások kimentek és a király is udvarával, nagyon megörült  király, és mondta a két nagyobb fiának, hogy kit bolondnak tartottak, az őrizte meg a rétet.

Egyszer egy másik király kurencset3 bocsájtott ki, hogy ő egy állót4 csináltatott, és aki lovával reáugrat, annak adja a leányát feleségül. Ezt hallván Hamupepejke elhatározta magát, hogy ő is megpróbálja kapott lovaival a szerencsét, melyet ő még meg nem mondott senkinek, hogy mint járt a kisegérrel. Tehát midőn először kellett menni, látta, hogy a két bátyjai is készülnek, de csak nézni. Ő is kiszökött a házból, és egyenesen szaladt a rétre, ott szépen megmosakodott, és kivévén a rézruhát és lószerszámot, midőn már felöltözött volna, megrázza a kantárt. Azonnal ott termett egy szép rézszőrű paripa, azt felszerszámozván felpattant reá, a széllel verset futott. Midőn nem messze lenne az állóhoz, meglátta a királyleány az állóról, örömmel csodáltaazőszép-éscsinosságát.

Mikor odaérkezett, látta ott a két bátyját, kik őtet meg nem ismerték. Leszállván lováról, odaadta a nagyobbik bátyjának, monda:

- Fogja meg, kérem, királyfi, egy keveset, hadd fújja ki magát ez a ló - ő pedig addig sétálgatván egy kis idő múlva fölugrott reá, és a legszebben fölugratott az állóra.

Akkor megölelték egymást a királyleánnyal, és gyűrűt váltottak. Kérte a királyleány, hogy menne véle az atyjához ebédre, de ő azzal mentegette magát, hogy az anyja igen beteg (mi igaz nem volt), onnan, amint csak kitellett paripájától, oly sebességgel nyargalt a rétbe. Odaérvén leszerszámozta lovát, megsimogatván eleresztette, mely azonnal eltűnt, ő pedig levetkezvén eldugta a ruhát és szerszámot a boglyába, magát pedig bepiszkolván csakhamar szaladt hazafelé, és a hamuba feküdt. Kérdezte tőle az anyja, hogy hol volt oly sokáig, ő pedig azt felelte, hogy játszott.

Másodszor az ezüstszőrű paripán ment, akkor is fölugratott, és gyűrűt váltott, azzal visszament. Harmadikszor az aranyszőrű paripán ment, s akkor is fölugratott, és megölelvén egymást, gyűrűt váltottak. Hiába kérte a királyleány, hogy menjen hozzájok ebédre, de ő azt mondotta, hogy az anyja halva fekszik, és hazasiet (mi nem volt igaz). Akkor is mihent hazament a rétből, a hamuba feküdt. Három hétre volt hagyva az esküvés, de senki nem ment esküdni. A király tehát küldött katonaságot, aki vizitálná meg, kinél lenne a jegygyűrű, tehát megtalálták a Hamupepejke ujján egy kapcába tekerve. Akkor elbeszélte az atyjának, anyjának és testvérjeinek, mint járt ő a kisegérrel. Azután mind a három lovat előidézte, és ő az aranyszőrűn ülvén, bátyjai pedig a másik kettőn, elmentek esküvésre, megvolt a nagy menyegző, öszvekeltek, és még most is élnek, ha meg nem haltak.


Gy.: Papp Antal
Gy. h.: Hajdúböszörmény, Hajdú vm.
Gy.i.: 1854
Kézirat: EA 2958, II, 472-473.

1 Gy. 563, sz. n.: Mesék. Papp Antal gyűjtése, 1854, <Hajdúböszörmény. <A gyűjtő, közlő megjegyzése:> "Böszörményben Pepejke mesét, amint itt vagyon írva, mesélék." Gy. 563: a küldemény első darabja. Kézirat: EA 2958, II, 1600-1601.
2 <A közlő zárójeles megjegyzáse:> "(esztendő)."
3 Kurrens (elvault): Bírói, hatósági körözvény, hirdetmény, körlevél.
4 Álló: állvány.


 

Tájházvakáció

 

Rendezvényeink

P1140749 20100509hagyomanyorzo057 20100213disznotor011 P1140792 20100509hagyomanyorzo006 20101113libator023 20100213disznotor031 P1140662(2) 20101009szuret028 20100213disznotor050

Polgári út 92. Löki - porta

Az öt porta közül ebben lakott a legmódosabb család. Ezt nemcsak a hatalmas telek, hanem az utcai oldalán kétablakos tisztaszoba, a fatornác, a nagy alápincézett magtár – szín és a kétsoros elre...

Polgári út 94. porta

A tömb mélyén elhelyezkedő porta, mely nyeles telkén ér el a zugbéli bejáratához. Lakóháza háromosztatú, téglával burkolt, faoszlopos oldaltornáccal. Vaskos, rakott földfalú épület, mestergerendás, ...

Polgári út 96. porta

A zug leghosszabb nádtetős lakóházát találjuk itt. Valójában két család élt benne hosszabb időn át, ennek megfelelően hosszabbították meg, vagy alakították át. Így egy háromosztatú és egy kétosztatú...

Polgári út 98. porta

A zug öblében, a kerítésfalban megjelenő egyablakos, kétosztatú, nádtetős házacska áll kis telken. Feltehetően zsellér ház lehetett. A pitvarának jobboldali falában álló, nagy falazott, kereklyukas ...

Polgári út 100. porta

A zug legrégebbi építészeti részleteket megőrző portája. Kétosztatú, nádtetős, tornácnélküli lakóházának a zug szárában jelenik meg egyablakos véghomlokzata. A rakott földfalú alacsony kicsi ház lak...

  • Polgári út 92. Löki - porta

  • Polgári út 94. porta

  • Polgári út 96. porta

  • Polgári út 98. porta

  • Polgári út 100. porta