A hajdúsági ház, népi építkezés nem ismeretlen, többen kutatták történetét, formáit, sajátosnak vehető jegyeit. A hajdúsági házról az első érdemleges leírást az a gyűjteményes kötet közölte 1882-ben, amit a magyar orvosok és természetvizsgálók XXII., Debrecenben tartott nagygyűlésének tiszteletére adott ki Varga Geiza. A legősibb építési módok ismertetése mellett a hajdúsági ház belső életéről, berendezéséről is szól, sőt  ismerteti az udvart és annak építményeit is. Leírása a legrégebbi feljegyzés a hajdúsági népi építkezésről:

››Minden községünkről el lehet mondani, hogy legtöbbnyire egészséges széles utczákból áll s az egyes lakházak terjedelmes udvarral, kerttel – igen sok helyen szérűs kerttel is el vannak látva, az utczák – különösen főutczák – lehetőleg egyenesek s fával beültetettek. A lakházak azonban – építési kőanyag a megyében sehol nem találtatván – igen sajátságos és igen különböző módokon épülnek; csupán a tehetősebb osztály áldozhat annyit, hogy lakóházát a majdnem minden községben készíttetni szokott égetett téglából építhesse fel, a módosabb építési anyagul a vályogot használja, mely agyagos föld, víz és pelyva vagy szalma keverékből készült 1’ hosszú, 4-6”széles és magas, formába öntött s napon megszárított sárból áll, legtöbb ház azonban még ily nemű előkészítést sem szükségel, ezeket többnyire a tulajdonos maga, szomszédja vagy komája segélyével építi fel oly formán, hogy a vályog ingredencziáit előleges formába öntés és megszárítás nélkül alkalmazza, alapja az ilyen lakháznak nincs, csupán a falnak megfelelő szélességben ásatik egy – rendesen 3 láb vagy 1 méter széles, 2 lábnyi mély – árok, s az ebből kivett föld apródonként ismét vissza rakatik jól letapostatik és nagy dorongokkal – tömő fákkal – leveretik, ekkor az ún.  „vert fundamentum” készen lévén erre jő a fentebbi sárvegyülékből egy ½ öl magas réteg, mely aztán pár hétig száradni hagyatik, hogy ekkor a második s ismét pár hét múlva a harmadik része reá rakása után a fal – midőn már felül is megszáradt – a tető elfogadására késznek nyilváníttassék. Az ilyen épületet nevezik aztán „fecskefészeknek”.  - (…) - Oly helyeken, melyek tölgy erdőkkel bírnak mint Böszörmény, Hadház, Téglás, még egy másik építésnem is divatozik, ennél ugyanis a fal csontváza készül el előbb – fából – 3-4 méter hosszú keresetlen egyenességű tölgyfa karók vagy czölöpök ásatnak a földbe egymástól ½-1 méternyire, ezek tetejére alkalmaztatik a tető,  a karók fűzfa vesszőkkel befonatnak s erre rakatik két oldalt vastag rétegben a sár, mely lesimíttatván száradni hagyatik, s bemeszeltetvén – az ablakok helyén kivágatván- készen áll az egész épület. A házak fedele leggyakrabban nád, ritkán zsúp szalmából köttetik; újabb időkben mindinkább kezd a zsindely és cserépzsindely használtatni. Az így elkészített lakház rendesen a következő részekből áll: kívül az épület egész vagy legalább 2/3 hosszúságában a nyitott fedett tornácz – ámbitus – mely rakóhelyéül használtatik a ház és udvar tisztán tartására vagy földmíveléshez szükséges eszközöknek, nyáron ideiglenes magtárul – sőt leginkább a család férfi tagjainak – háló helyül szolgál. – Innen nyílik a pitvar, mely rendesen nyitott tűzhelylyel bír, a falakon szép tisztán tartott cserép tálak és edények vannak ízléses sorban elhelyezve és az ún. korsószék.  A pitvarból jobbra és balra egy-egy ajtó vezet egy kisebb és egy nagyobb szobába, ritkán a tornácz végén van még egy bejáró egy kis szűk szobába, mely kamarának vagy úgy nevezett katona „kvártélynak” használtatik. – A tágasabb szoba szolgál a családnak rendes lakhelyül, hova télen az egész család apraja nagyja bevonul, itt elmaradhatatlan a nagy boglya kemencze, mely majdnem a szoba ¼ részét elfoglalja és annak egyik szegletében, méter magas alapon, tört kerek kúp alakban épült, körül van padkával belső szegletében a sut – a gyermekek fekhelye – külső oldalán a fal mellett a kuczkó mely trónszerűleg valamely felnőttebb családtag ülő és egyszersmind melegedő helyéül szolgál. – A bútorzatot rendesen egy vagy két magasan felvetett ágy, karos fa lócza, hosszú ládaszerű széles padok – melyek űreiben ruhaneműek, élelmi szerek a ház asszonyának gondjai alatt őriztetnek, - pohárszék asztal, 3-4 karszék és az elmaradhatatlan tulipántos láda képezik, a falakon díszítésül egy tükör, néhány kép – többnyire a felséges uralkodóház tagjainak rosszul sikerült kezdetleges arczképei, katholikusoknál pár szent kép, reformáltaknál a 16-17-ik század gályára ítélt vértanúi arczképe vagy madarakat és virágokat ábrázoló képek függenek. – A szoba tetőzetét képező mestergerendán katonai rendben van felrakva a háztartáshoz szükséges szappan készlet, koczka alakban felvagdalva; a hajdú városok lakházaiban kevésben hiányzik a mestergerendán rozsdásodó kard és a rövid egy csövű karabély; a szoba talaja földes, szépen sárga földdel bemázolva, falai tisztán meszeltek. – A kisebb szoba cseléd lakásul vagy éléstárul használtatik s itt a gerendán egy vagy több besózott, részben megfüstölt szalonna függ le. – Az udvaron gémes kút, járó jószágnak gabalyított istálló vagy félszer, pár öles, léczekből készült szellős góré, alján a sertés hizlaláshoz alkalmazva ritkán hiányzik, valamint egy kis létra, melyen a szárnyasok a padlás egyik szegletén részökre fenntartott ülőjöket esténként felkeresik. – Az egész lakás igen kevés fényűzéssel van kiállítva, sok helyen – a mi köz és vagyonbiztosság kedvező jeleként vehető – zárak sincsenek az ajtókon; az ilyen lakokra mondja aztán a népdal, hogy „fából van a kilincsem, madzag a húzója”.‹‹
 


Forrás:
Dankó Imre – A hajdúsági ház = Hajdú-Bihar népi építészete, Debrecen, 1979

Rendezvényeink

P1120995 20090214disznotor197 20100405husvet067 20101009szuret041 20101113libator016 20100509hagyomanyorzo078 P1150178(2) P1130698(w) 20101009szuret034 20100213disznotor131

Polgári út 92. Löki - porta

Az öt porta közül ebben lakott a legmódosabb család. Ezt nemcsak a hatalmas telek, hanem az utcai oldalán kétablakos tisztaszoba, a fatornác, a nagy alápincézett magtár – szín és a kétsoros elre...

Polgári út 94. porta

A tömb mélyén elhelyezkedő porta, mely nyeles telkén ér el a zugbéli bejáratához. Lakóháza háromosztatú, téglával burkolt, faoszlopos oldaltornáccal. Vaskos, rakott földfalú épület, mestergerendás, ...

Polgári út 96. porta

A zug leghosszabb nádtetős lakóházát találjuk itt. Valójában két család élt benne hosszabb időn át, ennek megfelelően hosszabbították meg, vagy alakították át. Így egy háromosztatú és egy kétosztatú...

Polgári út 98. porta

A zug öblében, a kerítésfalban megjelenő egyablakos, kétosztatú, nádtetős házacska áll kis telken. Feltehetően zsellér ház lehetett. A pitvarának jobboldali falában álló, nagy falazott, kereklyukas ...

Polgári út 100. porta

A zug legrégebbi építészeti részleteket megőrző portája. Kétosztatú, nádtetős, tornácnélküli lakóházának a zug szárában jelenik meg egyablakos véghomlokzata. A rakott földfalú alacsony kicsi ház lak...

  • Polgári út 92. Löki - porta

  • Polgári út 94. porta

  • Polgári út 96. porta

  • Polgári út 98. porta

  • Polgári út 100. porta