Volt egyszer egy gazdag ember, az igen nagy barátságban volt a helybéli lelkésszel, egész télen majd mindennap nála volt a pap a gazdagnál. Tavasz felé kiment a gazdag szántani, és a papnak is volt két ökre (egyik tarka volt), az is kiment szántani. A gazdag felesége megszerette a papot, s mikor az urának vitt délbe ebédre ciberét és kását, akkor a papnak levest, húst, derelyét és pecsenyét s bort. Ennek a gazdagnak volt egy tót szolgája és az észrevette az asszonynak csalárdságát csakhamar, s mikor estve hazamentek a szántásból, az asszonynak a lepedőjét ellopta (mely olyan tarka volt, mint a pap egyik ökre), és midőn reggel szántani mentek, a csás2 ökörre reáterítette a lepedőt, s midőn kérdezte a gazdája, miért tenné azt, azt mondta, hogy azt jobban csípi a légy, mint a többit. A szolgának ezen okosságát becsülte a gazda. Délbe, mikor vitte ki a gazdasszon az ebédet, a tarka ökröt nézte csak, s azt tudta, az ura ökrét, hogy a papé, s midőn betérne a fölbe, akkor ismerte meg az urát. Bosszankodott, kitért volna szívesen, de a gazda meglátta. Mikor odaért, azt mondja az urának:

- Bizony kendteket meg sem ismertek, úgy elcifrázzák kendtek az ökröt!
Azt mondta a gazda, hogy a szolga terítette az ökörre, mivel azt a légy igen csípte. Mikor ettek, azt mondja a gazda:
- Még hétfélét is hoztál te most, máskor egyféle is elég volt.
Azt mondá az asszony hogy most annyi tött. Midőn már jóllakott volna, még megmaradt egy fél tál derelye, azt mondja a szolga:
- Bizom jó volná most a pápnák ez a kis dérélyé, tudom, édesden megennee.
Azt mondja az asszon:
- Bizony, jól mondod, szolga.

A gazda azt mondta, hogy vigye el a papnak. Felvette hát a szolga a tálat menvén, és a földre mind széjjelhányta a derelyét, s mikor a paphoz ért, azt hazudta, hogy azért jött, hogy megtudta a gazda, hogy a feleségét szereti, s mikor látja, hogy jön erre a gazda a fejszével, szaladjon, mert különben agyonveri.
A pap megköszönte a szolga szívességét, s azt mondta, hogy vigyázni fog magára. Visszamenvén a szolga a gazdához azt mondta, hogy kéri a pap, menne hozzá és igazítaná meg az ekét, mert elromlott. A gazda kezébe vévén fejszéjét ment a pap földje felé. A pap, midőn látta, hogy fejszével jönne a gazda, futásnak indult s elszaladt. A gazda nem győzte várni, hogy jöjjön a pap, az ekét elrontotta, 3 akkor indult az ő földje felé. Arra az útra talált, amelyen a szolga a derelyét elhányta, s azt elkezdette a kötényébe szedni. Kérdé a gazdasszon a szolgától, hogy mit szedne az ura, az pedig azt felelte, hogy megtudta a gazda, hogy a papot szereti a gazdasszony, s kövecset szed, hogy agyonverje. A gazdasszon ezen nagyon megijedt, felkapta az edényt, s amint csak tudott, úgy szaladott, s mikor a gazda odaért, kérdé a szolgától, hogy hova szalad az asszony, az pedig azt felelte, hogy a konyhába hagyta az asszony a tüzet, és a szalma a konyha közt4 volt, és valahogy meggyúlt tőle a ház. A gazda ezt hallván ő is a fejszével együtt szaladt hazafelé. Az asszony hátranézvén látta, hogy az ura szalad utána, még jobban szaladt, s midőn már a házajtónál volt, az asszony elbukott fáradtság s ijedtség miatt. A gazda, midőn hazaért, látta a feleségét elesve, az pedig előtte könyörgött, hogy csak most egyszer ne bántaná, többet nem szereti a papot. A gazda azt mondta:

- Hát szereted a papot?
A pedig felelte:
- Igen, de többé nem fogom.

A gazda akkor vette észre, hogy a szolga mily okosan vitte a dolgot, azt megdicsérte, és mint fiát, úgy tartotta. Ez időtől fogva egymást a legjobban szerették s boldogul éltek, és még most is élnek, ha meg nem haltak.
 


Gy.: Papp Antal
Gy.h.: Hajdúböszörmény, Hajdú vm.
Gy.i.: 1854
Kézirat: EA 2958, II, 474-475

1 Gy. sz. n.: a küldemény második darabja. Kézirat: EA 2958, II, 1602-1603. <A közlő megjegyzése:> "Írta Papp Antal, 1854."
2 Czuczor-Fogarasi szótára szerint: "Csálé, (csa, vagy csá-elé vagy elő). Ökörnógató szó, am. csára előre, csa előre, azaz jobbról félre térve előre." Uo.: "Önálló szó, melylyel az ökörhajtók élnek, midőn azt akarják, hogy az ökör egyenes menéséből jobb félre, azaz tüledre térjen. Csa Betyár! Csá Gombos"
3 Tévesztés, helyesen: megjavította.
4 Sic! Közepén?


 

Tájházvakáció

 

Rendezvényeink

20100405husvet068 20100509hagyomanyorzo081 20100509hagyomanyorzo034 20100509hagyomanyorzo047 20100405husvet006 20100509hagyomanyorzo046 P1150157(2) 20100213disznotor012 20101113libator014 P1120953

Polgári út 92. Löki - porta

Az öt porta közül ebben lakott a legmódosabb család. Ezt nemcsak a hatalmas telek, hanem az utcai oldalán kétablakos tisztaszoba, a fatornác, a nagy alápincézett magtár – szín és a kétsoros elre...

Polgári út 94. porta

A tömb mélyén elhelyezkedő porta, mely nyeles telkén ér el a zugbéli bejáratához. Lakóháza háromosztatú, téglával burkolt, faoszlopos oldaltornáccal. Vaskos, rakott földfalú épület, mestergerendás, ...

Polgári út 96. porta

A zug leghosszabb nádtetős lakóházát találjuk itt. Valójában két család élt benne hosszabb időn át, ennek megfelelően hosszabbították meg, vagy alakították át. Így egy háromosztatú és egy kétosztatú...

Polgári út 98. porta

A zug öblében, a kerítésfalban megjelenő egyablakos, kétosztatú, nádtetős házacska áll kis telken. Feltehetően zsellér ház lehetett. A pitvarának jobboldali falában álló, nagy falazott, kereklyukas ...

Polgári út 100. porta

A zug legrégebbi építészeti részleteket megőrző portája. Kétosztatú, nádtetős, tornácnélküli lakóházának a zug szárában jelenik meg egyablakos véghomlokzata. A rakott földfalú alacsony kicsi ház lak...

  • Polgári út 92. Löki - porta

  • Polgári út 94. porta

  • Polgári út 96. porta

  • Polgári út 98. porta

  • Polgári út 100. porta